Egy golf resort igazgatásával bíztak meg. Emlékszem arra az érzésre, amikor átvettem a komplexum teljes irányítását. Abszolút nem érdekelt mi lesz a papírra vetett pozícióm csak az, hogyan fogom csinálni azt a feladatot, amivel megbíztak. A kihívás hajtott…
Kihozni a legtöbbet a minimumból
A resort irányításával tulajdonképpen szabad kezet kaptam, mert irányt azt nem. A következők miatt. A golf resort befektetők tulajdonában, magánkézben volt.
Ez azt jelentette, hogy itt nem volt sem céges irányzat, sem céges keretrendszer kidolgozva. Nem volt sem céges vízió és rövid-, vagy hosszú távú célok sem. A tulaj nem volt se vendéglátós, sem szállodavezető.
Ők egyben döntöttek, ez pedig a pénzüggyel kapcsolatos dolgok voltak. Egyszerűen nem tudtak érdemben a (vendéglátós és szállodás) szakmai dolgokhoz hozzászólni, de szerintem nem is akartak. Noha soha ki nem mondták ebben a formában, de idővel megfogalmazódott számomra az, mi is lenne itt a golf resorton a cél. Ez pedig a minimális kiadás és minél nagyobb bevétel volt, azaz hogyan lehet kihozni a legtöbbet a minimumból.
Ha annak lehet nevezni akkor ez volt a céges keretrendszer, amin belül navigálhattam. Imádtam a pozícióm, mert egyedül a tulajoknak tartoztam beszámolóval, ezen kívül azt csináltam, amit akartam.
Több mindent elérni kevesebbel megtanított arra, hogyan érjek el még többet, amikor több van.
Így lettem étteremvezetőből fűvet nyíró munkás
Mielőtt kineveztek volna igazgatónak én már vagy 2 éve dolgoztam ott. Előtte Étterem és Bárvezető is voltam, illetve Fűnyíró – igen, az. De ezt mindjárt kifejtem.
Míg az első évben az éttermet vezettem lett egy s más ötletem azzal kapcsolatban, amit máshogy csináltam volna, ha én lettem volna a döntéshozó. Előttem ugyanis érdektelen és nem szakmabéli vezetők ültek az igazgatói székben, akiknek esze ágában sem volt többet tenni a helyért.
Duma az nagyon ment, csak a tettek hiányoztak. Ekkor úgy éreztem megvan kötve a kezem, mert csak nagyon kevés dolgot tudtam megvalósítani abból, amit szerettem volna. Ez természetesen teljesen megváltozott, amikor én kerültem az igazgatói pozícióba.
A történethez hozzátartozik, hogy az egy éves Étterem és Bárvezetői pozícióm után ugyanezen a helyen, felmondtam a fent említett igazgató miatt. A feleségem ekkor 4. hónapos várandós volt a kisfiammal, de ennek ellenére készen voltam munkát váltani és lépni innen annyira irritált a vezetőség tudatlansága. Viszont nem akartuk eldobni az életvitelünket, mert ekkor az óceánpartnál laktunk. Maradjunk, ha tudunk! – beszéltük a párommal. S mivel a tulajdonosokkal jó viszonyt tápláltam meg tudtam beszélni velük, hogy visszalépjek a pozíciómból és sokkal kevesebb pénzért, részmunkaidőben a golfpályán, mint Fűnyíró dolgoztam tovább. Így távol tudtam maradni a tudatlan igazgatótól, amennyire csak lehetett.
Hogyan lett egy fűnyíróból igazgató?
Már két éve dolgoztam ott, ezalatt bizonyítottam a tulajoknak. Mire engem kineveztek igazgatónak volt alkalmuk megtapasztalni, hogy lojális, becsületes és kitartó munkaerő vagyok, aki ráadásul még a szakmájában is megállja a helyét.
Az étteremvezetői pozícióm után, és még a fűnyíró ”karrierem” alatt én szerveztem a rendezvényeket (esküvőket) is a resorton, mert senki sem értett hozzá. Nekem meg a véremben volt.
December elejét írhattunk, én ekkor már 10 hónapja fűvet nyírtam a golfpályákon amikor kiderült, hogy az előző igazgató el fog menni. Pont három hétre voltunk a csúcsszezon kezdetétől.
(Megjegyzés: A csúcsszezon a karácsonnyal kezdődik, ez itt a nyári szünet kezdete.)
A tulajdonos tisztában volt vele, ilyen szoros határidővel a nyár előtt nem fog tudni találni egy helyettest úgy, hogy az fel tudja készíteni a helyet a szezonra és végig is tudja vinni. Felmerült hát bennük az ötlet, hogy megkérnek engem, hisz ekkora már tudták, mire vagyok képes és bízhatnak bennem. Így kerültem ideiglenesen az igazgatói székbe.
Két hónappal később, január végével ígérték az új vezetőt.
(Megjegyzés: addigra a nyári csúcsnak vége.)
Feladatot sikeresen elláttam, a helyet felkészítettük, a nyarat megcsináltuk és a tulajok január végén megkértek maradjak a pozícióba, mert elégedettek voltak a munkámmal. Így lett belőlem, a fűnyíróból golf resort igazgató.
Vissza az idézethez
Inkább legyen vezető titulus nélkül, mint egy titulus vezetői képességek nélkül.
Szóval írtam az elején, hogy emlékszem arra az érzésre, amikor elkezdtem az új igazgatói pozíciót, ami azzal is járt, hogy meg kellett fogalmaznom magamnak, ki is vagyok én. Papíron. Mert a tulajok a kinevezéskor nem mondták ki, mindig csak arról volt szó, miket kell majd csinálnom. Tudtam, én vagyok a vezető, de a saját megnevezésem vagy titulusom soha nem fogalmazódott meg.
Arra is emlékszem, amikor egy nap az iroda hátterében meghallottam, amint az egyik kollégám egy mással történt telefonbeszélgetés alatt úgy referált rám, hogy ’’GM’’ azaz General Manager. Jól esett. Fura érzés volt ugyan, de jól esett.
Ezt a titulus ebben a formában addig én nem használtam… egyszerűen nem érdekelt. Engem csak az hajtott, hogy jól csináljam a munkám. Valahogy azonban mégis meg kellett neveznem magam pl. az email aláírásokban. Végül kitaláltam és az ’’Operations Manager’’ rangot használtam onnantól mindenhol.
Ha valaki megkérdezte, mi volt a munkám szerintem soha az életben nem mondtam olyat magamra, hogy ’’Én vagyok a golf resort GM-je’’. Helyette mindig azt válaszoltam, ’’Egy golf resortot vezetek’’.
Miért nem fontos a rang?
Ez többek között a magamba fektetett önbizalom hiánya miatt volt, az önértékelésemmel is problémáim voltak és vannak is a mai napig, illetve nem érdekelt azt, hogy mi van a nevem mellett. Engem csak az érdekelt, jól csináljam azt, amivel megbíztak.
General Manager, Operations Manager ki a francot érdekel a rang, ha üres szavakat jelent csak?!
A tartalom, azaz az elvégzett munka számít csak és nem az, mi van a bizniszkártyára írva.
Ha már itt tartunk, még bizniszkártyát sem csináltattam magamnak, csak egy féle kártyát csináltam olyat, ami az egész resortról szólt, annak érdekeit szolgálta és nem az egomat erősítette. Szerintem ez is csak mutatja azt, hogy nekem a munkám iránti elköteleződés volt fontosabb, mint sem a rangom.
Érdekesség. Ez megtörtént velem. A resorton volt egy kollégám aki, mint Supervisor volt megbízva a bárban. Mindenfelé hivatalos kinevezés nélkül ő büszkén nevezte magát mindenki előtt Bármenedzsernek, szinte verte a mellét, noha a munkájában rengeteg hiányosság volt. Mérhetetlenül bosszant az ilyen belül.
Akkor is úgy gondoltam, nem attól lesz valaki menedzser, vagy bármilyen rangú alkalmazott, mert leírja a biznisz kártyájára, hanem attól, hogy mit tesz le az asztalra.
Konklúzió – Mi tesz egy jó vezetőt?
Mit is akarok kihozni ebből az egészből? Talán azt, amiről beszélni szoktam, hogy az ego az egy nulla. Talán azt, hogy a kitartó munka jó dolgokhoz, sikersztorihoz vezet. Emlékszem az egyik vezetőm, Sean még Wellingtonban azt mondta nekem egyszer, hogy
jó emberekkel jó dolgok történnek
– itt a munkára utalt ezzel azaz, ha valaki szorgalmas annak meg lesz az eredménye.
Az idézet jó vezetőről beszél.
- Egy jó vezetőt az tesz, ha úgy bánik az alkalmazottaival, vagy ahogy én hívom őket, kollégákkal (merthogy egy szinten vagyunk, együtt képviseljük a vendéglátós vállalkozás érdekeit), ahogy azt ő is elvárná, ha a helyükben lenne. Emberként.
- Egy jó vezető könnyen ráébredhet arra, hogy a kollégái nélkül nem lenne sehol. Hogy azok nélkül a személyek nélkül, akik 12 órát rohangálnak a pályán nap, mint nap és hozzák a maximumot, a biznisz nem tud működni.
- Egy jó vezető tudja, hogy a kollégák azok (a báros, a felszolgáló, a pincér, a host, a recepciós, a portás stb.), akik a vendégekkel elsőként találkoznak minden egyes nap. És ha ők nem boldogok az hatással lesz a vállalkozásra is, mert nem lesz lelke… miattuk, azaz a vezető miatt.
- Ha a fenti pontok hiányosak és egy vezető nem ennek megfelelően csinálja a munkáját, akkor nagyon sok pénztől eshet el egy vállalkozás. A jó vezető felismeri ezt és tudja, és alázattal mindenféle főnökösdi, azaz ego nélkül csinálja a munkáját. Pont.
Ha elolvastad, köszönöm! Remélem hasznosnak találtad ezt az infót.
Üdvözlettel,
Shopi
