Teljesen őszinte leszek veled! Lehet úgy tűnik majd az írás legelején, hogy lelkizni kezdek, de ne ijedjünk meg! Mint mindig, most is a vendéglátásról lesz szó és a végén összekötöm egy számodra is hasznos tanáccsal.
Az élet iskolájában, a lövészárokban tanultam a szakmát
Én, Shopi elmondhatom neked, hogy
❌ soha nem tanultam a vendéglátást,
❌ soha nem is vendéglátóztam Magyarországon, sőt
❌ soha nem akartam a vendéglátásban dolgozni!
Mégis megtörtént. Csak külföldön. Az élet hozta úgy, hogy elkezdtem benne dolgozni, majd lehúztam 12 évet ebben az iparágban Cipruson és Új-Zélandon. Szinte mindent csináltam már a vendéglátáson belül.
Voltam már -Pincér, -Felszolgáló, -Bartender, -Recepciós, -FnB Supervisor, -Rendezvényszervező, -Fűnyíró, -Konyhai kisegítő, -Minibáros, -Room Service-es, -Portás, -Concierge, -Éjszakás Auditor, -Középvezető, -Felsővezető, -Esküvőszervező, -Marketinges és Igazgató is.
Valahogy mindig csak utólag érzi azt az ember, hogy az élet jó helyekre terelte. Én is visszanézve pont ezt látom, kérdés csak az, hogy amikor ott vagy adott pillanatban, felismered-e az eléd dobott lehetőségeket.
Számomra a vendéglátás teljesen logikus volt az elejétől fogva.
Én először külföldön, egy 4*-os szállodában, egy teljesen idegen nyelvterületen ugrottam bele a vendéglátóiparba azon belül is a szállodaiparban kezdtem.
( Csak érdekesség gyanánt itt egy videó erről a sztorimról. Majd a 8 perctől nézd a videót. Anno benne volt a sztorim a TVben. https://www.youtube.com/watch?v=IOBXk1B95cw&t=1294s )
Az alapok a vendéglátásban
Számomra a vendéglátás teljesen logikus volt már az elejétől fogva. Anélkül, hogy bárki megtanította volna azt, én a kezdetektől a következő képpen értelmeztem ezt a szakmát.
Ha adott számomra egy vendég, akivel teljesen mindegy, hogy hol, például egy bárban, egy kávézóban, egy nagy hotelban vagy egy kis lakásétteremben lépek kapcsolatba, ő azért van ott, hogy én vendégül lássam, vagy hogy kiszolgáljam. Mintha csak otthon, a saját lakásomban tenném azt a vendégeimmel. Baromi egyszerű a képlet.
Ahhoz viszont, hogy ki tudjam SZOLGÁLNI a másikat véleményem szerint kell egy megfelelő szintű alázat is a részemről, azaz a vendéglátós részéről. Az alázat elérése pedig azzal jár, hogy levetkőzöm az egomat. Ez pedig kőkemény feladat.
Itthon sajnos túl sok a bunkó a pult mögött
A logikám szerint, amint bekerül az ego a képletbe, alakulnak ki olyan helyzetek, hogy én, mint felszolgáló nem engedek a vendég-hülye-kéréseinek, amivel nap, mint nap lehet találkozni a szakmában. Ez rossz felfogás.
…akik azt éreztetik velem, hogy szívességet tesznek nekem azzal, hogy kiszolgálnak engem…
Főleg az évtizednyi távollétem után azt tapasztalom, sok ember olyan büszke itthon, olyan fafejű egyén és mégis a vendéglátásban dolgozik. Az ilyen hozzáállásnak pedig semmi keresnivalója sincs ebben a szakmában. Az alkalmazkodás lenne a kulcs.
És nem kell, hogy egy külföldi vendégtől halljuk, mert mi magyarok is tapasztaljuk a saját bőrünkön. Ha elmegyünk valahova enni-inni néha azt látjuk, sajnos túl sok a bunkó pincér, a hideg felszolgáló és a pókerarcú vendéglátós úgy általában. Azok a személyek, akik azt éreztetik velem, hogy szívességet tesznek nekem azzal, hogy kiszolgálnak engem.
Kösz, ilyen nekem nem kell! Ez kurva gáz!
A másik legfontosabb tényező
És itt lépett be a vendéglátásba a számomra másik legfontosabb tényező, az empátia. A vendéglátás empátia nélkül szerintem kuka. Hogy kapcsolódik az empátia a vendéglátáshoz?
Én két féle képpen értelmeztem:
1.) Amikor átérzed a vendég helyzetét, bele tudod képzelni magad a cipőjébe és megpróbálsz a kívánságainak eleget tenni. Az igazán profi felszolgáló (vagy vendéglátós), még az előtt teszi ezt, hogy a vendég megfogalmazta volna magában a kívánságait.
(Példa: vacsora alatt üres lett a vendég vizespohara, én még mielőtt szólt volna, már ott is vagyok, hogy újratöltsem neki.)
2.) Elképzeltem magam kívülről, mit lát a vendég belőlem? Mit olvas a vendég a testbeszédemből? Mert ez egyáltalán nem mindegy.
Lehet, hogy belül nem tartom magam egy fent említett ”hideg vendéglátósnak” de ha egész nap pókerarcom van és alig mosolygok, a vendég ezt fogja látni.
Az lesz a benyomása, hogy megint egy bunkó vendéglátóssal van dolga, aki ”szívességet tesz neki”.
(Példa: ha észrevettem magamon, hogy nem vagyok a legjobb kedvű, megerőltettem magam, hogy még inkább beszélgetést kezdeményezzek a vendégeimmel. Mert, ha egy valami biztos volt akkor az, hogy egy kialakított rövid mosolygós beszélgetés egy adott vendéggel (lehet kollégával is) kibillentett engem az elcseszett hangulatomból, abból a hangulatból, ami mérgezi a vendég élményét. És ez nagyon súlyos tényező, amibe a vendéglátósok bele sem gondolnak.)
Hagyd a személyes problémáidat az öltözőben!
Abszolút vakon vagyunk – nem ismerjük a vendégeinket
Azért osztottam meg veletek ezeket a tippeket, mert nekünk vendéglátósoknak fogalmunk sincs arról, hogy mit gondolnak, vagy mit is akarnak igazán a vendégeink.
De ez fordítva is igaz. A vendég is teljesen máshogy látja azt, hogy mitől lesz egy vendéglátó egység igazán jó.
Egy barátom egy óriási multinál dolgozik, ahol több ezer embert, vendéget és vendéglátóst kérdeztek meg azzal kapcsolatban, mit gondol arról, mit tart a legfontosabbnak a másik fél. Ahogy ezt fent leírtam vendég és vendéglátós szemszögből.
Íme egy példa a kutatás után:
Míg a vendéglátós azt hiszi, hogy többek között például a ‘kínálat’ és az ‘ár’ az egyik legfontosabb tényező a vendégnek, hogy emiatt fog szimpatizálni egy hellyel, addig a vendégek azt válaszolták, hogy egy jó vendéglátóhely azért lesz jó, mert a felszolgáló udvarias, mosolyog és tud ajánlani az étlapról. Kínálatról és árról szó sem esett.. #hidegzuhany
Szerinted? Teljesen vakon van mindkét fél. Abszolút elkommunikálunk egymás mellett!!!
Mi lenne a megoldás?
Azt hiszem ebből azért kiderült. Minden vállalkozónak azon kell dolgozni, hogy a fent taglalt karaktereket kicsalogassák az alkalmazottaikból. Elképzelhető ehhez majd egy szakember, egy külsős segítség fog kelleni.
Továbbá házon belül lehet kreatívan gondolkozni azon, hogyan kommunikáljunk többet a vendégeinkkel, hogy kiderítsük azt, mire is van valójában szükségük. Ehhez pedig az alázat és az empátia ha kommunikációval párosul, tökéletes taktikának bizonyulhat.
Belinkkeltem nektek egy videót, ami gyönyörűen elmagyarázza, mi is az empátia.
Remélem egy picit segíthettem ma is nektek. Csodás napot, és jó munkát!
Ha szerinted ez a cikk hasznos lehet másnak is, osztani ér! Köszönöm!
