Egy dolog vezérel. Saját magam dolgát akarom csinálni, ami számomra egyenlő azzal, amit úgy hívunk…
SZABADSÁG
Mit is jelent ez számomra? Nagyjából azt amit az előbb írtam le. Röviden: amikor azt csinálhatom, amit szeretek. Egész nap, minden nap.
Egy nemrégiben hallott idézet beleégett a tudatomba. Egyszerűen és lényegretörően fogalmazta meg Gary Vaynerchuk az egyik videójában. Annak ellenére, hogy mennyire egyszerűnek is hangzott ez a kijelentés, mélyen elgondolkodtatott. Rengeteg embernek, az ilyenfajta motivációs hatású gondolatok annyira maradnak meg, mint fing a szélben. Mint a legtöbb ember, én is ebbe a táborba tartoztam. Nem egészen 8 hónapja azonban, amikor jött a lehetőség, és döntés elé kerültem, azt mondtam: elég volt.
Mindig is álmom volt az, hogy a magam ura legyek, hogy ne kelljen másnak dolgoznom, hogy csak magamnak tartozzak magyarázattal és senki másnak ne kelljen elszámolnom. Valahol mindig is bennem volt ez a vágy, azonban az érzés ahelyett, hogy megvalósításra került volna, önbizalom hiányában elfojtódott. Utólag visszatekintve akadály volt az, hogy nem hittem magamban eléggé, és az is hogy nem tudtam elképzelni milyen irányból is közelítsem meg a dolgot, hogyan is kezdjek bele. A saját magamba fektetett hit nélkül, ez a gondolat rövid életűnek bizonyult minden egyes alkalommal, amikor feltört bennem az érzés, hogy de jó lenne elkezdeni valamit.
ÖNBIZALOM, ÖNISMERET
Az önbizalom felépítése egy folyamatos harc, amit minden nap meg kell vívni. Ez olyan emberek esetében különösen igaz, akinek nincs sok önbizalma, mert gyerekkorunkban, az agyi fejlődés legfontosabb szakaszában valami nem úgy történt, ahogy kellett volna. Az első hat életévünkről van szó. Ez idő alatt, az otthon kapott programozás során, nem kaptunk megfelelő ingereket arra, hogy egészséges önbizalom alakuljon ki bennünk, ami meghatározó szerepet tölt majd be, egész életünk hátralevő részében. Ez lennék én.
Itt főleg a szülő játszik kulcsfontosságú szerepet, azonban bárkiről lehet szó, aki a gyermek fejlődésében komolyan közre játszott ebben az időszakban. Ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk, mivel alapból úgy fejlődött ki az agyunk, hogy rosszul lettünk programozva, szürkeállományunk ”újrakábelezése” nem igérkezik egyszerű feladatnak.
Amint ráébredtünk a hiányosságainkra, avagy problémáinkra önbizalmunkkal kapcsolatban, és úgy döntünk elindulunk a megoldás útján, napi rendszerességgel emlékeztetnünk kell magunkat különböző megerősítésekkel és gyakorlatokkal arra, hogy változtassunk. Milyen változtatásokról van szó? Az én esetemben az van például, hogy kényelmetlen helyzetekbe helyezem magam. Amikor egy adott szituációval találkozom, és a belső hangom azt mondja ”inkább ne csináld” akkor én a szöges ellentétjét csinálom, és beleurgom a dologba. Egyenesen szembe megyek a félelmeimmel.
Nos ezzel küzdök én. Ez a küzdelem a szakemberek szerint, életünk végéig is eltarthat a gyermekkori programozás miatt, tehát fel kell készülni, hogy ilyen esetben kemény fába vágjuk a fejszénket.
Én amúgy ezt a folyamatot magamban inkább tréningnek szoktam hívni, a küzdelem szó miatt olyan kétségbeesettnek hangzik az egész és negatív érzéseim lesznek. A tréning, mint edzés számomra pozitívabb jelentéssel bír. Tehát tréningelem magam, vagy edzem magam valamiben és nem küzdök valami ellen. Egészen más az energiája a két kijelentésnek. Miért írtam erről? Hamarosan kifejtem ebben az írásban.
KINEK MIT JELENT A SZABADSÁG
Egy barátommal beszélgettem arról mit jelent a szabadság, miért is tartom fontosnak, hogy az ember magának dolgozzon. Érdekes volt hallani, hogy a szabadság szót mennyire máshogy értelmezzük mi ketten.
Neki a szabadság szó azt jelentette, hogy amikor az ember a nap végén hazatér a munkából, le tudja rakni a melót és ne kelljen többet aggódnia felőle. Ez olyan állások esetében különösen igaz, ahol kevesebb a felelősség. A munkának vége délután 5 órakor, és onnantól másnap reggel 8-ig nem is kell, hogy aggódjon emiatt az ember. Így a hétvége akár a vakáció is teljes szabadságban telhet el.
Az én értelmezésem szerint a szabadság az, amikor azt csinálhatja a munkájában az ember amit igazán szeret. Amikor magának dolgozik valaki. Ez különösen igaz vállalkozók esetében, illetve olyanoknál akik a munkájukban, mint alkalmazottak ‘ki tudják bontani szárnyaikat’ és mondjuk meg tudják élni a bennünk rejlő potenciáljukat.
Tudom, vállalkozók esetében a munka nem áll meg. Amikor az ember azt csinálja amit szeret, ráadásul magának dolgozik, az agyalás sosem áll meg. Ezzel a barátom szemében elveszítjük szabadságunkat, mert a munka folyamatosan a szemünk előtt lebeg.
Érdekes a két álláspont, nem? Mind a kettőnknek ugyanaz a célja, de teljesen más úton haladunk.
DÖNTÉS ELŐTT ÁLLTAM
Costa Ricáról Magyarországra hazaköltözve döntés előtt álltam. 12 év távollét nagyon hosszú idő. Tulajdonképpen úgy éreztem belül, megint egy újabb külföldi országba fogunk költözni a családommal, annyi különbséggel, hogy itt az anyanyelvemet beszélhetem.
Szóval döntés előtt álltam, ami a következő volt. Használjam ki a külföldi tapasztalataimat és pályázzak egy biztos állásra, vagy próbáljam megállni a helyem abban, amit igazán szeretnék és vállalkozást indítsak. Ilyenkor, mint minden más ”normális” ember, a pozitív visszaigazolás reményében kiváncsiságból azért megkérdeztem egy csomó ismerősömet, hogy ők vajon mit gondolnak, mi lehet a jó megoldás.
Felteszem a kérdést: Ezt vajon miért csináltam? Ők vajon tudják nekem mi lenne igazán jó? Vagy egyedül képtelen lettem volna dönteni? Lószart.
És itt térek vissza az önbizalommal kapcsolatos részhez, amiről korábban írtam. Ha lett volna megfelelő önbizalmam, minek is kértem volna ki bárkinek a véleményét? Van olyan rajtam kívül, aki igazán érti a helyzetemet? Hogy mit, és miért csinálok? Hogy miért tartok ott ahol tartok? Nincs. Csakis én. Nem is szabadott volna senkire se hallgatni.
Bármilyen hasonló esetről is legyen szó, amikor választás elé kerülünk mindannyian tudjuk a választ, hisz belénk van kódolva a helyes út, a helyes választás, csak önbizalom hiányában nem hallgatunk a belső hangra. Én nem így tettem…én inkább beleugrottam az ismeretlenbe. Hozzá kell tennem, a sok megkérdezett ismerősöm közül nem volt egy olyan sem, aki azt mondta volna, persze csináld, vállalkozz. Csináld azt, amit igazán szeretnél.
Mindenki azt tanácsolta, a Te önéletrajzoddal és a külföldön szerzett vendéglátós felsővezetői tapasztalataiddal, a vendéglátáson belül simán találsz egy fasza állást. Máshogy értelmezve, válaszd a biztosat, különösen Magyarországon.
Az életed minősége egyenesen arányos azzal, hogy mennyi bizonytalan helyzetet vagy képes bevállalni.
Még mielőtt Magyaroszágra utaztunk volna, rengeteget vívódtam emiatt legbelül. Mi is lenne a helyes út? Minden értelmes ember a biztosra megy, ez logikus. A logikus választás az, ami biztos. Nem így tettem. Nem hallgattam senkire. Elindítottam a saját projektemet és most gőz erővel azon dolgozom, hogy megálljam a helyem vállalkozók világában.
AZ IDÉZET
Hogy miért is vagyok itt? Miért is döntöttem amellett, hogy a bizonytalant választom? Mert szabadabb akarok lenni…
…mert nem akarok másnak dolgozni…
…és mert meg akarom mutatni magamnak, hogy meg tudom csinálni.
Az elején írtam arról, hogy volt az a bizonyos idézet, ami annyira beleégett a tudatomba, mert teljesen tudtam vele azonosulni. A következőképpen hangzik:
Mi az amit igazán szeretnél az életedben csinálni? Akkor csináld azt.
Ugye, hogy mennyire egyszerű és lényegretörő? Ennek ellenére milyen sokan vagyunk azok, akik képtelenek lépni ezügyben.
Kiváncsi vagyok, van-e hozzászólásod evvel kapcsolatban? Írd meg Facebook üzenetként ➡ https://www.facebook.com/vizualguru/
ÉRDEKELNE HOGYAN IS DOLGOZUNK?
Tekintsd meg munkáinkat >
TUDJ MEG TÖBBET RÓLUNK:
A kulisszák mögött (blog+fotók) >
Ismerj meg minket (a mi sztorink) >
Lépj velünk kapcsolatba (írj emailt) >
