Rövid, könnyen emészthető írások, amiknek a célja az, hogy átadjon átlag embereknek olyan pillanatokat, amiket míg ők furának tartanak, a mindennapi életünk része volt Costa Ricán.
AZ ELMÚLT ÉV MOTTÓJA
Amikor az ember másik országba költözik, össze kell barátkoznia egy gondolattal. Ez különösen igaz akkor, amikor a tengeren túlról van szó, ahová csak repülővel lehet eljutni. Ez a gondolat, ami életreszóló leckét adhat az embernek pedig nem jelent mást, mint a dolgok elengedését.
Mióta elköltöztünk Új Zélandról Costa Ricára, majd onnan Magyarországra, az élet lemondásokkal teli tanításokkal látott el minket. Innen indul ez az írás.
LUXUSBÓL A PUTRIBA
Házat kerestünk Costa Ricára költözve, olyat ami megfelel az igényeinknek. Eddig egy szép modern házban laktunk Új-Zélandon, de itt Costa Ricán tudtuk alább kell majd adnunk. Itt minden más volt. Szegényebb, egyszerűbb, hiányosabb, porosabb. A nagy keresgélés és a sok elvárás után végül a dzsungel közepén egy régi faházat béreltünk ki, ami végül még a szívünkhöz is nőtt. Úgy volt, egy hónapra költüzünk csak be, amiből végül 4 hónap lett.
Erről itt írok bővebben >>
Házunk a dzsungel közepén
PURA VIDA
Pura Vida jelentése: Egyszerűen lefordítva, azt jelenti, hogy „egyszerű élet” vagy „tiszta élet”, de itt Costa Ricában, ez több, mint egy mondás – ez egy életforma.
Costa Ricaiak (azaz a Tico-k) rendszeresen használják ezt a kifejezést, hogy köszönetet mondjanak, hogy elbúcsúzzanak, jó étvágyat kívánjanak vagy csak egyszerűen azért, hogy kifejezzék minden rendben van. Azonban a szavak nem egészen felelnek meg a Pura Vida igazi értelmének. A Pura Vida az egy életmód, ahogy Ticok élnek. Nem meglepő, hogy Costa Ricát a világ egyik legboldogabb országának nevezték el, főleg azért, mert lakói nem fektetnek hangsúlyt olyan dolgokra, amiket mi, a nyugati világban fontosnak tartunk. Ilyenek lehetnek a külsőségekkel kapcsolatos dolgok. A Ticoknak nagyon nyugodt és egyszerű módja van az élet megőrzésére. Nem aggódnak, nincsen semmi baj, van tető a fejük fölött, van mit enni, nincs stressz – kicsit leszarják a dolgokat. Továbbá ami igen fontos, a Pura Vida még azt is jelenti nekik, hogy hálásak mind azért amilyük van, és nem őrölik magukat a negatív dolgokon. Nem arra fókuszálnak.
”Costa Rica – Pura Vida” – imádom ezt a felfogást.
MŰHELY
Ez a műhely az egyik utcában. Hegesztés, lakatolás stb gyors szervíz. Szépen tükrüzi a Pura Vida életvitelt.
UTCAKÉP
Átlagos utcakép, kóbor kutya, bicikliző emberek, a kukás autó amire kézzel dobálják fel a kukás zsákokat és egy haver a méteres matchetéjével. Itt nincs tilalom a 8cm-nél nagyobb pengék használatáról. Szinte mindenkinél van matchete, ugyan is jól jön a ház körüli munkák elvégzéséhez, illetve az itteni kertészek is mind ezt használják és nem elekrtomos fűkaszát. Itt kézi munka van. Én is beszereztem egyet és hasznosnak bizonyult a dzsungel közepén.
SÉTA SZAKADÓ ESŐBEN
Esős évszak legnedvesebb időszaka volt ez, Október-November környékén. Már napok óta ömlött az eső. Nem csöpögött, ömlött. A kisfiamról annyit lehet tudni, hogy egy energiabomba, állandóan jönne-menne csinálna valamit. Ekkor egy 36m2-es pici kis házban laktunk, amiben nem volt túl sok hely játszani, így sokat jártunk sétálni a tengerpartra, ami tőlünk olyan 1km-re volt.
”Normális ember” nem megy szakadó esőben sétálni – gondoltam, viszont a kisfiam addig-addig noszogatott, hogy végül beadtam a derekam.
”Végül is csak esik, ráadásul nem is hideg az eső.” – mondogatta a belső hang. Ilyen helyzetekben már maga a gondolat is, hogy lépjek ki a komfort zónámból meggyőzen hangzik. Aztán így folytatta – ”Mikor sétáltál szakadó esőben utoljára? Ez is csak egy új élménnyel gazdagít majd. Pura Vida”.
Öcsémet is gyorsan meggyőztem, végül hárman kimentünk egy órára sétálni. Itt az a jó, hogy fázni egyáltalán nem fázik az ember, csak rommá ázik…
JÁRDA NÉLKÜL
Tulajdonképpen az egyetlen aszfaltozott út az a főút volt, ami átvezetett a városon, ahol a 20 tonnás kamionok, 80-al repesztettek el az 50-es tábla mellett. Amúgy mindenhol a városban csak göröngyös föld út volt. Amikor azt mondom göröngyös, arra utalok, hogy kézilabda méretű kövek lógtak ki a földes útból. Járda nincs. Ezért ha valaki sétálva vagy biciklin akar eljutni A-ból B-be, azt a legtöbb esetben csak itt, a főút mellett teheti meg. A helyiek között ez teljesen normális, itt az emberek jönnek-mennek a főút mentén. Ott, ahol az előbb említett 20 tonnás 80-al repeszt el melletted.
Láttam kismamákat, többgyerekes családokat, időseket is az út mentén sétálni; a csúcs az volt amikor két anyukát láttam, akik a babakocsijukkal olyan nyugodtan sétáltak egymás mellett az út mentén, mintha egy parkban lettek volna… én csak szörnyülködtem. Szerintem ez kész életveszély. No de életveszély vagy sem, más nincs. Itt ez van.
A mellékutak
A főút
COWBOY REGGELI*
Minden reggel 5 és 5.30 között ébredtem. Ilyenkor még csak pirkadt. A nap olyan 6 óra körül bukott ki a hegyek mögül, a dzsungel horizontja fölött. A célom az volt, hogy minden reggelem még a nap felkelte előtt kezdjem. Szerettem volna a nap előtt felkelni. Ez már alapból olyan érzéssel indított el, hogy produktív legyek egész nap. Nem véletlen születhetett a híres mondás: ”Ki korán kel, aranyat lel”.
Szóval kimásztam az ágyból, és a recsegő parkettás házon kimentem a konyhába, ahol megcsináltam a maté teámat. Ezután a teával ki a teraszra, majd a ház melletti domboldalról, míg gyönyörködtem a dzsungel hajnali fényeiben vizeltem egyet. Míg könnyítettem magamon, aközben azt kerestem, hol lehetnek a vaddisznók és a majmok, akik rendszeresen jöttek mangót lopni a házunk melletti mangófákról, és melyik fa tetejéről rikácsól olyan hangosan az papagáj, aminek a hangjára már fel sem ébredtünk, úgy megszoktuk.
(Cowboy reggeli jelentése: *ébredés után kint a kertben, kávé és egy vizelés közbeni körbetekintés.)
Reggeli hangfelvétel a dzsungel közepén:
1 audio: kommentárral
2 audio: bőgő majmok közel, kommentár nélkül
Reggelente egy könnyű meditációval üdvözöltem a napot, amint az előbukott a dzsungel fölött.
AGYONVÉDETT
Szegény az ország, a legtöbb ember tákolmányokban lakik. Mit értek itt a tákolmány kifejezés alatt? Azt, amikor egy lakóhely a külseje alapján, nem azt a benyomást kelti, hogy a lakói tehetősek lennének, hanem inkább azt, hogy nem élnek sok pénzből. Mégis, a legtöbb lakó- és egyéb ingatlan, olyan szinten körbe van véve kerítéssel, hogy az hihetetlen. A kőbányai börtönön nincs annyi drótkerítés, mint egyes ingatlanon itt Costa Ricán.
Ez egy iskolai épület – nézd a kerítést
ORSZÁGOS ÁRAMSZÜNET
Napi rendszerességgel fordul elő, hogy áram ingadozás van az egész országban. Ez a tény egyszerűen a mindennapi életünk része lett, hogy bármikor lehet áramszünet. Ilyenre az ember felvan készülve gyertyákkal stb. A tehetősebbeknél, a háznál található generátor áthidalja az ilyen helyzetek okozta kellemetlenségeket.
Ami tény: az ország büszke arra, hogy 2017-ben a 365 napból 300 napon, csak megújjuló energiaforrást használtak fel az electromos energia megtermelésére. Nemsok ilyen ország van a földön. Egy kérdés merült fel bennem: talán ez a két dolog esetleg összefüggésben lehet? No de ki tudja?
Házunk teraszán az egyik órákig tartó áramszünet alatt
FEJÜNK FELETT MOZGÓ SZŐRCSOMÓ
Sétáltunk hazafelé, láttuk a házunktól olyan 100m-re, két spanyol forma néz felfelé a fa lombkoronája felé. Mutogatnak felfelé és mondják ”peresosa, peresosa”. Nézzük mi az, láttuk valami szürke mozgó szőrcsomó levelet kajázik.
Mi is lett volna… egy lajhár mama, meg egy pici lajhár kölyök csámcsogott a fa levelein a fejünk fölött, olyan 6m-es magasságban. Mindennapos dolgok ezek Costa Ricán.
KUTYÁK SZABADON
Mindenhol vannak kutyák, ráadásul szabadon. Itthon kóbór kutyáknak hívnánk őket. Ott viszont annyira nyugisan jöttek-mentek mindenhol, hogy az ember azt gondolhatja tartoznak valakihez. Nem kellett tőlük tartani, mert mindeggyik teljesen szelíd volt. Mintha a ‘Pura Vida’, azaz a Costa Ricai egyszerű és boldog élet felfogása rájuk is hatással lett volna.
NAPLEMENTÉK, MINT SEHOL MÁSHOL
Az óceánparton a naplementék olyanok, mint amiket sehol máshol nem láttam ilyen gyakorisággal. Szinte minden nap valami hihetetlen gyönyörűség. Leírhatattlan szavakkal… itt van 2 fényképem a magyarázásom helyett…
Ajánlom nézzétek meg Kelvin Duek fotóit az instagrammon. Volt alkalmam megismerni Kelvint, Ő csak ezeket a naplementéket fotózza szinte minden nap, szűrő és effektek nélkül… A gallériájához katt ide > https://www.instagram.com/kelvinddueck/
FOLYAMATOS GOMBÓC A GYOMROMBAN
Bárhol, bármikor előfordulhat az, hogy ha rossz helyre lép az ember, akkor abba belehalhat. Mit értek ez alatt? Mérges kígyókat például. No ez egy kicsit stresszes tud lenni a mindennapokban. Egyes mérges kígyó fajok olyan 30-40cm-esek is lehetnek (itt arra utalok, hogy milyen picin is halálos lehet), színük miatt teljesen beleolvadnak a környezetükbe, tehát annak az esélye, hogy meglásd őket, karcsú.
Bármerre is mentem, folyamatosan része lett a mindennapjaimnak, hogy a lábam elé nézzek. Kerülni akartam a mérges kígyóval a találkozást. Ami még bonyolította a dolgot, hogy mi a dzsungelban laktunk, és a kisfiam rendszeresen játszott a kertben. Ez a tudat folyamatosan jelen volt, és nem hagyott nyugodni. A legelső időszak miután kiköltöztünk volt a legrosszabb, úgy értem a legstresszesebb. Mindennkivel beszéltem, hogy kinek mi a tapasztalata a kígyókkal kapcsolatban. Olyanokat kérdeztem, akik már évek óta laktak ott, és esetleg még a dzsungelt is járták néha. Mint kiderült, volt aki évek óta, sőt soha nem látott kígyót, de mindenki mondta, kígyó bárhol, bármikor előfordulhat. Érdekes módón a kezdeti ‘para’ az első hónap után elenyhűlt, de a gombóc mindig ott maradt a gyomromban.
Próbáltam úgy felfogni, itt is élnek emberek és együtt tudnak élni ezzel. Ugyan úgy, mint mi Magyarországon a kullancsokkal. Azok is lehetnek halálosak ha belegondolunk.
DZSUNGELKIRÁLYOK
Kisfiam el akart menni sétálni a dzsungelba. A kertünk egyik sarkában volt egy út, ami egyenesen a dzsungelba hatolt. Sokáig győzködtem magam mire engedtem annak, hogy megnézzük hova is vezet ez az út, ugyan is már ideköltözésünk óta furdalt a kíváncsiság evvel kapcsolatban. Hónapok teltek el, mióta ideköltöztünk. ”Dehát a dzsungel az tele van mindenféle halálos dologgal, normális ember nem megy oda.” – mondogatta a belső hang.
A sétával kapcsolatban csak a kígyók voltak a legnagyobb félelmem. A többit leszarom, az óriás szőrős pókok meg a skorpiók nem érdekeltek (meg a jaguárok)…de a kígyók, azok annál inkább.
Mit is vigyek magammal? Hogy is lehet erre felkészülni? Vittem a machete-met, felhúztunk egy magasabb szárú cipőt és mentünk. Kisfiam közben meg mondogatta, mi vagyunk a dzsungelkirályok. Édes pofa 🙂 Megnevetetett. Én meg közben minden egyes lépésnél arra figyeltem csak, hol lehet egy kígyó. ”Kisfiam oda ne menj!”- mondtam neki – ”Ott magas a fű. Inkább erre…” Így ment ez egy óráig. Végül sétáltunk vagy 3km-t oda-vissza. Nem volt gond, de durva stresszes és egyben gyönyörű is volt ez így…
Azon a csapáson a dzsungelben. A bottal a kezében engem próbált utánozni, ugyanis nálam egy machete volt.
TUKÁN AZ ÚJ GÓLYA
Anno a tukán volt az a madár, ami számomra nagy sláger volt a Budapesti állatkertben; tudod az a madár amelyiknek a legnagyobb a csőre a testéhez képest, és a dzsungelben él. A tukánok itt oly annyira mindennaposak, mint otthon a gólyák. Míg újdonság megnézzük, mert érdekes madarak, de hip-hop hozzájuk szokunk és később már észre sem vesszük őket. Na a tukánokkal pont így voltunk Uvitában. Baromi jó volt nézni például, hogy minden naplementekor megjelentek a házunk körüli fákon, és csipogva koncerteztek a dzsungelen át, amíg le nem ment a nap.
NAPLEMENTE 90°
Egy fotósnak, aki a természetben szeret képeket csinálni, az fekszik a legjobban minél közelebb helyezkedik el a föld körüli hosszúsági fokok szerint, a föld északi vagy déli féltekez. Hogy miért? A naplementék miatt.
A naplementék és napfelkelték, azaz az arany órák egyre hosszabbak minél közelebb vagyunk a sarkokhoz. Costa Rica, ami az egyenlítőhöz közel helyezkedik el teljesen más volt, mint amit eddig megtapasztaltam Új Zélandi vagy Magyarországi létem alatt. Itt Costa Ricán, a nap nagyjából 90°-ban merőlegesen a horizontra nyugszik. Ez azt jelenti az arany órák is hihetetlen rövidek. Míg itt Magyarországon egy naplemente eltrathat akár 4-5 órát is, itt a kellemes naplemente körüli fényekről beszélek, ez Costa Ricán lezajlott nagyjából két óra alatt.
SKORPIÓ A KONYHAPULTON
Öcsémet áthívtuk reggelizni. Ülünk a konyhában, a párom matat a konyhapulton, pakolja a dolgokat ide-oda, készíti a reggelit. Egyszer csak, az egyik ilyen pulton heverő hálós bevásárló szatyorból, egy jó tíz centis skorpió mászik elő és elkezd szaladni a konyhapulton. Valószínű bele akadt a hálóból font szatyorba. Elfutott és próbált elbújni az egyik doboz mögött. A párom meglepetésemre, ezt a helyzetet teljes hideg vérrel kezelte, nem volt ugrálás, nem volt sikoltás, nem volt szívem gyere gyorsan intézd el. Valami tárgyat a kezébe vett, és az öcsém segítségével a sarokba szorította az állatot. A vége sajnos jó éjszakát lett a skorpiónak…hirtelen megoldásként, ilyetségből sajnos ezt tettük.
A MAJMOK LOPJÁK A MANGÓT A KERTÜNKBŐL
Mivel a ház tele volt résekkel, így mindent ami a környezetünkben volt, lehetett hallani. Mikor a házunk körüli mangófák termései kezdtek beérni, elkezdtünk reggelente olyan hangokra ébredni, mintha valaki a ház melletti fák ágait folyamatosan rázná. Kimegyünk, hogy megnézzük mi lehet az és látjuk, hogy kis közönséges csuklyásmajom horda egyedei, ugrálnak át a dzsungelből a házunk melletti mangófákra, és lopják a gyümölcsöket.
LEVÉLVÁGÓ HANGYÁK
A levélvágó hangyák bizonyos időszakokban, mikor egy adott bokor vagy fa friss leveleket hajt, megjelennek. Egyszer csak azt veszi észre az ember például, hogy egyik napról a másikra, egy környezetében elhelyezkedő bokorról eltűnt az összes levél.
A kertünkben is rendszeresen voltak ilyen hangyák. Amitől leesett az állam az volt, hogy ezek a kis katonák olyan intenzitással mentek fel és alá, hogy a vastag gyeptakaróban a házunk mellett, porig kijárták az utjukat. Kis sávokat koptattak ki maguknak azon a vonalon, amerre a csapásuk vezetett. Én nem hittem a szememnek…
A kertünkben. A háttérben a házunk és az előtérben a hangyák járatai.
FORRÓ ÓCEÁN
Voltál már úgy, amikor tűz forró nyári napon alig vártad, hogy csobbanhass egyet a vízben, hogy lehűtsd magad? Mi is így voltunk Costa Ricán minden egyes nap. Ott állandóan dög meleg volt amire a 96%-os páratartalom még rá is nyomott egy picit.
Igen ám, de akárhányszor mentünk le az óceánba pancsizni, a víz mindig meleg volt. Szó szerint. Azt mondtam volna meleg? A part mentén ahol sekély volt a víz ott egyenesen forró volt. Ilyet még nem tapasztaltam sehol sem. Itt nem kellett sose aggódni azon, hogy szépen lassan szoktassam magam hozzá a vízhőmérséklethez.
NINCS ‘FÁZOK’
A következő szavak, mint a ‘hideg’ vagy a ‘fázok’ elkopott a mindennapos szóhasználatomból. Azon kívűl, hogy ”kérek egy hideg italt” nem kellett sehol ezeket a kifelyezéseket használni. Nem vicc…állandoan meleg és forróság volt, ha esett, ha fújt, ha hajnal volt, ha nem.
DENEVÉR VACSI KÖZBEN
Rendszeresen történt ilyen. A nap már lement, ülünk és vacsorázunk a konyhában található nagy kerek asztalnál. Egyszercsak ‘huss’… valami elröppen a fejünk fölött. Egy denevér. Erre én a páromnak: ”Hagyjad szívem, egyél csak tovább, most kinyitom én az ajtót, hadd menjen ki.”
Naplementék után, rendszeres visszatérő vendégünk volt ez a denevér. Az alábbi fotón a kisfiammal futkároztunk a lakásban, hogy megpróbáljuk lekapni vakuval. Jó móka volt.
SKORPIÓ A HÁLÓSZOBÁBAN
Este van. Már csak a kis éjjeli lámpa fénye világít, mi meg egy ágyban fekszünk az egyetlen olyan szobában, ahol szúnyogháló is van remélve azt, hogy az apróbb állatokat és moszkítókat kívül tartja, ha már a dzsungel közepén lakunk egy kis faházban, ami tele van résekkel. A párom és a kisfiam alszik, én hason fekszem hozzájuk képest fordítva, azaz fejem a lábuknál, én pedig egy fejhallgatóval filmet nézek a laptopon. Látom a szemem sarkából valami mozog és jön be a kislámpa által sugárzott fénymezőbe. Ahogy a laptopról leveszem a szemem, hogy megtekitsem mi az, a szemem átáll a világos monitorról és meglátom: ”ez egy skórpió b@$$@meg”. Reflex beüt, papucs elő és ”taccs”. Nem ébresztettem fel őket 🙂
Néhány ember egy ilyen helyzet után joggal gondolhatná, hogy itt biztos nem fogok tudni aludni. Nekem is végig futott az agyamon. No de, mivel ezek a dolgok itt mindennaposak, könnyebben elfogadjuk a helyzetet. Fél órával később már én is aludtam a családdal. Pura Vida!
ÉRDEKELNE TÉGED, HOGY MI HOGYAN IS DOLGOZUNK?
Tekintsd meg munkáinak >
VAGY HA SZERETNÉL TÖBBET TUDNI:
A kulisszák mögött.
Ismerj meg minket.
Lépj velünk kapcsolatba.
