Én pont, hogy az ellenkezőjét csinálom annak, ami mindenki más csinál…
Ez valahogy mindig jellemző volt rám.
—
Nincs tv-m már vagy 8 éve, nem olvasok hírportálokat sem, de a közösségi média dzsungelében azért még értesülök erről-arról.
Érdekes…manapság sokat hallani arról, hogyan fognak külföldre költözni az emberek.
”Innen, menni kell!” – mondják. Különösen így vasárnap óta.
—
Amióta az eszem tudom, legbelül lázadok a dolgok ellen. Ha a többi ember adott irányba megy, engem tuti az érdekel, mi van az ellenkező irányban. A tv-től hányok, nem szeretem a rádiót a slágerek miatt, nem szeretem azt, hogy karácsonykor mindenki megőrül és költi a pénzt felesleges dolgokra, nem szeretem, hogy a divat az úr, meg az, hogy néz ki a másik ember. Mert a külső, na az a minden. És végképp nem szeretem azt, hogy az átlag Magyar ember híres a ”pozitív” világnézetéről. Ezt utálom. Még a Himnuszunk is önsajnáltatós hangulatú.
—
12 éve, hogy elhagytam a hazámat. Új otthont találtam egy másik országban, amit úgy hívnak Új-Zéland. Sok embernek mikor megemlítem, hogy ott éltem 10 évig, már-már úgy érzem, mintha nagyképű lennék. A legtöbben biztos irigykednek, mivel az van a köztudatban, hogy meseszép hely. Ami igaz is. Elvégre a Gyűrűk Urát is ott forgatták.
—
Családommal döntés elé kerültünk, és úgy döntöttünk visszaköltözünk Magyarországra. Ez nem egészen egy éve történt. Még mielőtt ide jöttünk volna, megfogadtam, hogy kizárom az összes olyan dolgot, ami a jól ismert negatív hangvételű, magyar léttel kapcsolatos. Nem akartam, hogy ez az ‘állandóan-panaszkodós-örvény’ elkapjon magával itthon.
—
Ez a mai napig teljesen jól működik is. Fejben, azon dolgozom nap, mint nap, hogy pozitív maradjak. Hogy azokat az apró pozitív dolgokat lássam meg az itthon létben, ami mellett mások elsétálnak.
Még mindig úgy érzem, mintha külföldön élnék, és nem abban az országban, ahol születtem. 12 év hosszú idő. Elszoktam. Megváltoztam.
—
Tény, hogy az ember, azt fogja meglátni majd kiragadni a hétköznapokból, amire ráfókuszál. Az emberi agy így működik. Az, hogy negatívan látja valaki a dolgokat, az egy személyes döntés. Nem más.
Én úgy döntöttem, hogy szembe megyek az árral, és függetlenül a politikai eseményektől, úgy csináljam a dolgaimat, hogy véletlenül se függjek attól, milyen a helyzet itthon.
—
Én egyike vagyok azoknak, aki innen NEM ELMENT, hanem HAZAKÖLTÖZÖTT. Az én sztorim a visszaköltözés.
—
Hallottam egy fontos üzenetet a neten, ami nagyon megragadt bennem, így szólt:
Ha jól érzed magad, és ha tele vagy pozitív üzenettel, kezdd el megosztani ezt a tartalmat, mert a világnak sokkal több ilyenre lenne szüksége.
?
Tegnap este találtam egy oldalt, a joszo.hu-t, az például tökre tetszett…
(link 
Jó Szó )
