AMÍG ÚJ-ZÉLANDON ÉLTÜNK
Amíg Új-Zélandon éltünk, tulajdonképpen egy másik életet építettünk fel. Tíz év alatt ez normális. Magyarországot teljesen elhatároltam a fejemben, mentálisan nem adott se biztonságot, se nyugodtságot. Új-Zéland volt az életünk, az volt az otthonunk. Itt szeretném kiemelni, hogy e két szavunk, ‘otthon’ és ‘haza’, értelmezésem szerint teljesen mást jelent. Magyarország a hazám, itt születtem, itt nőttem fel. Új-Zéland az otthonom, mivel az elmúlt 10 évben itt laktam, itt éreztem jól magam.
Home is where the heart is.
Építettük az életünket. A munkámban, a vendéglátáson belül sikerült elérni, hogy minden alkalommal olyan helyen dolgoztam, amit imádtam, és a kint létünk végén az akkori szakmai karrierem tetején lehettem a vendéglátásban. Egy golf resortot vezettem a világ egyik legszebb helyén, Matarangiban, Új Zélandon.
Megvolt mindenünk, ami kényelmesebbé teszi az ember életét. Volt egy szép házunk, amit béreltünk, volt egy kényelmes autónk is, és igazából nem volt semmi gondunk. Boldogság volt.
Ebben a piros házban laktunk Matarangiban. Életem legjobb háza volt. A tengerpart innen 100m a kép mögött. Itt épp az öcsém látható amint a DJI Phantom Professional drónunkkal fotózik. Ott támaszkodik a kinti asztalon.
Egyszer csak teljesen váratlanul jött az új lehetőség az öcsémen és az interneten keresztül.
EGY ÚJ MUNKA COSTA RICÁN
A Skype interjúk alatt utánajártunk mindennek, aminek csak lehetett, milyen a megélhetés, milyen az egészségügy, mennyibe kerül a lakásbérlés, milyen az életszínvonal és még sorolhatnám. Ekkor kétéves volt a kisfiam. Elsősorban a gyerek miatt fontos tényezőknek kellett utána néznünk.
Rengeteg mindent meg lehet így tudni, csak az interneten keresztül. Ha ehhez még hozzávesszük a google maps-es képeket és a youtube-os videókat, tulajdonképpen a szagokon kívül egy kész képet kaphatunk.
Na, ezek után volt ám tanakodás otthon. Jelenleg megvan mindenünk, élünk, mint hal a vízben, hogy mindezt feladjuk valami olyannak kell lennie, hogy megérje. Ezt elsősorban nem anyagi szempontból értem.
A családi döntést meghoztuk. Egyszer élünk, menjünk amíg lehet. Lássunk minél többet. Ha nem jön össze ”we put it down to experience” mondja az Angol, ami annyit jelent:
ha valami nem jön össze ahelyett, hogy mérgelődnénk inkább tanulunk belőle és folytatjuk az életünket.
A párom támogatott, és úgy döntöttünk feladjuk a ”luxust”, mert a következő munkalehetőség annak ellenére, hogy másik országban is volt, de közelebb vitt ahhoz a célomhoz, amivel foglalkozni szerettem volna a munkám során; hogy a vizuális online megjelenésben segítsek vállalkozásoknak, ezen belül vendéglátósoknak, ezen belül éttermeknek, kávézóknak, hoteleknek.
(vizuális megjelenés a közösségi médiában pl. fotózás, rövid videó-, honlap készítés vagy céges logótervezés).
Munkáink megtekintéséhez katt ide > >
Mi egyszerűen élünk. ‘Minimálban’. Nincs tonnányi ruhánk, és csak olyan dolog van a lakásban, ami szükséges és használjuk is, abból se sok. Amit én igen értékesnek tartok például az egy turmixgép, az bárhol, úgy értem bármely országban vagyunk, tuti van. Aki ismer tudja miért: vajas kávé és ‘frog juice’.
De attól függetlenül, hogy én úgy gondoltam nincs is sok kacatunk, mivel a pakolás során limitálva volt miből mennyit vihetünk, még ez a kevés dolog is a bőröndbe pakolás során rengetegnek tűnt.
SZORÍTOTT AZ IDŐ
Kevesebb, mint egy hónapunk volt felszámolni az életünket. Eladtunk, amit csak tudtunk az interneten fillérekért, csináltunk garázsvásárt is, és amikor már majdnem kifutottunk az időből mindent, ami maradt, odaadtuk egy segélyszervezetnek. Ezután bepakoltunk 5 bőröndbe, amiből egy csomag csak a felszerelésem volt; fényképezőgépek, állványok, kiegészítők, drón stb. és repültünk is.
1.kép: Utolsó esték egyike. Mit rakjunk be a bőröndbe és mit a kukába?
2.kép: Minden földi tulajdonunk összepakolva indulásra készen Costa Ricába. (Ipad és telefon fotó)
A KONTRASZT
Costa Rica életre szóló élmény volt. Az ide tartozó élményeimről még fogok bővebben írni máskor. Amire itt rá szeretnék világítani az a kontraszt, amit megtapasztaltunk a mindennapi életünkben. Említettem, hogy előzőleg Új-Zélandon ‘luxusban’ éltünk. Costa Ricán ez nem így volt.
A 120m2-es modern Új-Zélandi ház és a szép autó után, először beköltöztünk egy 36m2 lyukba két hónapra, majd találtunk egy nagyobb házat, egy 80 éves összetákolt faházat a dzsungel közepén. Olyan rések voltak a házon, mintha istállóban laktunk volna. Esténként, napnyugta után előfordult, hogy beszállt egy denevér és ott körözött a fejünk felett mialatt vacsoráztunk. Párom ilyenkor rutin szerűen hozzám szólt: ”Szívem nyisd már ki légyszi az ajtót, hogy ki tudjon menni.” Rutin szerűen – érted? – mert már annyira hozzászoktunk. Mindennapos dolgok ezek Costa Ricán – mindig mondtuk.
Ez a házunk a dzsungel közepén, amit a levegőből a DJI Phantom Professional drónunkkal fényképeztem kb. 50m magasból.
Az autónk is lecserélődött, a szép egyterű családi autónk egy picike 30 éves járgányra. És minden más is megváltozott. A rendszeres délutáni sétáink alatt már nem a megszokottan tiszta, új házakkal teli környéket láttuk, ahol mindig szögre volt vágva a fű az utcafronton. Hirtelen egyszerű tákolmányok vettek körül minket, amik néha csak bádoglemezből voltak összerakva. Hirtelen nem volt se járda a sétákhoz, se játszótér a gyerekeknek, és az eddig megszokott mindennapos ismerősök arcait is leváltották a spanyolul beszélő idegenek arcai.
DE MIND EZ NEM SZÁMÍTOTT
Ezek csak felszínes dolgok. Csak az általam megélt két világ közötti kontraszt kedvéért emeltem ki ezeket a dolgokat. Különösen így utólag maga az élmény, amit megéltünk pozitív volt, és csak ez számít.
Láttunk, tapasztaltunk, megéltünk új dolgokat, hihetetlenül kedves embereket ismertünk meg és ez az, ami számít. Hogyan éli meg az ember a dolgokat az életben. Milyen a hozzáállása, mert
mindenhez hozzá lehet szokni, és mindenből alább lehet adni
csak fejben kell átállni. Fő, hogy rugalmasan kezeljük a dolgainkat és ne ragaszkodjunk görcsösen semmihez. Ugyan ezt már egy korábbi írásban is említettem, de az élet annyira sok területére kihat, legalább is az én esetemben, amibe még a saját munkám is a fotózás, és a vendéglátás marketing is beletartozik, emiatt visszatérő eleme lesz az írásoknak.
Fényképek: készítek egy bejegyzést a legérdekesebb fotókkal Costa Ricáról… hamarosan kész lesz! Addig is egy-két pillanat innen-onnan…
-
- Épp a Ngabere indiánok közösségét látogattuk meg
-
- Lementünk fürcsizni az egyik helyi folyóra.
Reggeli séta a ‘whale tail’ felé. Apály folyamatban és a nap épp most bukott ki a hegyek mögül. Micsoda reggel…
-
- Piacon a család. Anya vásárol.
-
- Playa Dominical séta.
