Emlékszem mikor négy évvel ezelőtt a fűnyírógépen ültem, és nyírtam a gyepet a golfpályán, mint Forest Gump csak egy 3x akkora gépen. Ekkor a világ egyik legszebb pontján, Új Zélandon laktunk egy kis faluban amit Matarangi Beach -nek hívnak.
Munka közben mindig hallgattam az oktató jellegű podcast-okat és arra kerestem választ, hogyan is tereljem az utam abba az irányba amire már réges-rég vágytam legbelül.
„Már évek óta fejlesztettem magam abban ami igazán a szenvedélyemmé vált.”
Ez volt minden ami a digitális világban a vizuál megjelenést jelenti. Ilyen például a fotózás, videózás és különböző grafikai munkák végzése.
A fűnyírás bizonyos szempontból remek volt, ugyanis emellett több időm maradt saját magamra, több időt tudtam otthon tölteni az újszülött kisfiammal és szakmai téren különböző munkákat (pl fotózás) is volt lehetőségem elvállalni. Így nem csak elméletben de gyakorlatban is fejleszteni tudtam magam.
A legutóbbi szállodaiparon belüli felsővezetői állásom után ez a pozíció, a fűnyírás, mint fizikai munka elvállalása kevesebb pénzért ”visszaesésnek” számított de nem volt nehéz ezt feldolgozni mivel fejben dől el minden, és tudtam ez csak időszakos.
„Ahhoz, hogy azt csináljam amit szeretnék ez is egy mérföldkő lesz.”
Azt még nem tudtam hogyan de éreztem ez a helyes út.
Van egy mondás. Az ember előre nem de visszanézve már össze tudja kötni a szálakat, hogy mi miért is volt. Egy Tony Robbins mondás megragadt a fejemben: ”az élet nem ellenünk van (ugymond nem sorscsapás ér minket állandóan) hanem értünk történik”. Mindennek oka van és mindenben a tanítást kell keresni.
Tudtam, ahhoz, hogy egyszer célba érjek
„öszpontosítanom kell arra amire igazán vágyok, hogy magamnak dolgozhassak és ne másnak”
Hogy egy nap csak azt csinálhassam ami a szenvedélyemmé vált és igazán szeretem csinálni.
Hónapok teltek el, mire ismét egy nagy lehetőség adódott az életemben ami odaig juttatott, hogy ma itt lehetek és azt csinálhatom amit szeretek.
